Virágos térség: Nagykőrös, Kocsér, Nyársapát, törtel, Csemő, Jászkarajenő...
Nagykőrösi riportok
Arany János emlékek Nagykőrösön
Virágos térség

A VIRÁGOS TÉRSÉGÜNKÉRT PROJEKT
KIADVÁNYA INGYENESEN MEGRENDELHETŐ:

E-mail: info@countrytours.hu
Tel.: +36 53 / 350-790

www.countrytours.hu

 

 

Juhász István - kovácsmester

Juhász István - kovácsmester

Kihaló szakma ez is...

Beszélgetés Juhász István kovácsmesterrel

„Egy szög miatt a patkó elveszett. / A patkó miatt a ló elveszett. / A ló miatt a lovas elveszett. / A lovas miatt a csata elveszett. / A csata miatt az ország elveszett. / Máskor verd be jól a patkószeget!"

- Ez a kis angol gyermekvers zakatolt a fejemben idefelé jövet. Juhász István kovácsmester szerint is ilyen fontos egy patkószög?
- Számomra igen, mert a megélhetést jelenti csaknem 40 év óta. 1970-ben kezdtem közelebbről megismerkedni a szakmával, Szarka György nagykőrösi kovácsmester szárnyai alatt. Szabadulásom után tanulóhelyemet, az Örkényi út-Regős utca sarkán álló kovácsműhelyt béreltem idős mesteremtől, itt kezdtem önállóan dolgozni. Ekkoriban még 18-20 kovács működött a városban, nevezetes volt a Pozsgai, Borsi, Deák, Kelecsényi, Kóródi, Hábentius kovácsmester, és még sorolhatnánk. Úgy kerültem éppen ehhez a mesterhez, hogy diákkoromban kézilabdáztam, és a fia volt az osztályfőnököm és edzőm egy személyben. Később vettem ezt a telket a Kazinczy utcában, először a műhelyt építettem fel, aztán a házat. A felszerelést azoktól a kovácsoktól vettem meg, akik már abbahagyták a mesterséget: az üllőt például Borsi kovácstól, de számtalan fogó is így került hozzám. Persze sokat már én készítettem el, saját szükségletem szerint. A kohó is fontos természetesen, ezt is magam építettem lemezből, majd agyaggal vontam be, hogy nyáron ne legyen annyira meleg.
-Amikor elkezdte a szakmát, lovak még szép számban léteztek Nagykőrösön is. Azóta sok minden megváltozott. Önt ez hogyan érintette?
- Valóban nagyot fordult közben a világ. A Ládagyár, a téeszek, állami gazdaságok is komoly lóállománnyal rendelkeztek. De ahogy szaporodtak a traktorok, úgy tűntek el a lovak. Ma már inkább féderek, kocsi-, hintórugók gyártásával foglalkozom. A városban egyedül maradtam meg ebben a szakmában. A lakossági szolgáltatás elenyésző, nehéz megélni belőle. Vidékről is bejárnak kontárok, házhoz mennek. Igaz, engem is megtalál mindenki, aki már ismeri a munkámat, még Szentkirályról is felkeresnek. Hetente egy-két esetben kerül sor patkolásra. Lovakon kívül szamarakat is patkolok.
- Ezek közismerten makacs állatok. Hogy lehet velük „szót érteni"?
- Vannak apró trükkjeink, például a csacsinak, ha nem akar állni, megcsavarjuk a fülét. A rúgós lónak pedig az orrára rácsavarunk egy úgynevezett „pipát", ettől elzsibbad, a vérkeringése megváltozik, és elvonja a figyelmét a patkolásról.
- Fáj az állatoknak a patkolás?
- Nem, hiszen ez nekik olyan, mint az embereknek a körömvágás. Esetleg a szögelés fájhat. Nagyon oda kell figyelni, hiszen nagy érték egy ló. Ma már különben telitalpúak a lovak a betonon való járás miatt, ezért két-háromhavonta muszáj megpatkolni őket, különben lesántulnak.
- A fiai nem folytatják a szakmát, mindketten értelmiségiek lettek. Tanulót nevel-e?
- Sajnos nem. Kicsi ez a műhely, a ló is egyre kevesebb, viszont az adó egyre növekszik, támogatást nem kapok, így egyre nehezebb a megélhetés. Kihaló szakma ez is, mint annyi más. Pedig érdekes ez a mesterség, óvódások, iskolások, különböző nációjú csoportok, például a hollandok is érdeklődve szemlélik az itt folyó tevékenységet. De sok mindent nem készíthetek, mert egyrészt kicsi hozzá a műhelyem, másrész sok - szériában gyártott - terméket a boltban olcsóbban meg lehet vásárolni, mint amennyiért én elő tudnám állítani.
- Kívánom, hogy még sokáig kedvét lelje ebben a munkában.

Dr. Erdélyi Erzsébet

 

KÉPGALÉRIÁINK


Teljes képgaléria megtekintése »
készítette
GlobalWeb Design Studio