 |
A VIRÁGOS TÉRSÉGÜNKÉRT PROJEKT KIADVÁNYA INGYENESEN MEGRENDELHETŐ: E-mail: info@countrytours.hu Tel.: +36 53 / 350-790 www.countrytours.hu |
;) |
) |
) |
) |
) |
Kevés olyan dologgal dicsekedhetnek a nagykőrösiek, ami csak erre a városra jellemző. A pipagyártás ilyen. A „Kőrös" Szabó Pipagyár Kft jogosan büszke pipáira, és arra a hagyományra, amely az 1800-as évek közepéig nyúlik vissza.
Magyarországon a pipák gyártása ekkoriban több faesztergályos kisüzemben melléktevékenységként folyt. A budapesti Weiss és Fia műhelyében a nagykőrösi Szathmáry László (aki Nagyszalontáról érkezett, Kossuth Lajos egyik leghűségesebb tisztjének, Szathmáry Lajosnak a leszármazottja volt) elsajátította a faesztergályos szakmát, és kitanulta a pipakészítés alapjait. Az ő tevékenysége nyomán indult meg Nagykőrösön a pipagyártás 1930-ban, a Szathmáry családban.
1951-ben, az államosítás után újra kellett alapítani az üzemet. Nagyon nehéz volt import alapanyaghoz jutni, de lassan sikerült a nyugati piacra is betörni. 1960-tól már Afrikába is utaztak kőrösi pipák, és a megrendelők között ott volt Kanada és Görögország is. A pipakészítéssel foglalkozók létszáma ekkoriban meghaladta a száz főt. Az évi gyártott mennyiség az üzem fénykorában (az 1960-as évek közepén) 120 ezerre rúgott, és emellett pipaszipkák, szipkák is készültek. 1962-től a nagykőrösi pipák megjelentek Angliában is, ez már valódi sikernek számított, hiszen az angolokat „pipás nemzet"-ként tartja számon a világ.
1966-ban súlyos válság vonult végig Európán. Ezt megsínylette a pipagyár is, miután a gyártmányok 70%-át kitevő holland export lehetősége teljesen megszűnt. A termelés visszaesett, majd ennek következményeként a pipagyár elvesztette önállóságát: a Városgazdálkodási Vállalat elnyelte, majd az újabb gazdálkodási nehézségeket követően a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság részévé vált. Az 1980-as évekre teljes egészében megszűnt Magyarország pipaexportja. A pipagyártás helyett a NEFAG Rt. Nagykőrösi üzemében a bútorgyártásra került nagyobb hangsúly, és csak mellékesen foglalkoztak pipagyártással. Az évi 10-14 ezer pipát modern gépeken már csak nyolc ember állította elő.
1990-es rendszerváltást követő privatizációval a piparészleg a Szabó család tulajdonába került. 1993-tól Szabó Balázs azonos nevű unokája harmadik generációs pipakészítőként viszi tovább a nagyapai-apai örökséget. Jelenleg Európa mindegy 15 országában ez a cég képviseli a magyar pipát.
A tradíciók nyomába eredtünk tehát, és megpróbáljuk bemutatni a csaknem 80 esztendős Szabó Kőrös Pipagyár Kft. mai állapotát, közelmúltbeli profilváltását, elképzeléseit.
Szabó Balázs:
Nemrégiben komoly változások következtek be az eddig egységes Szabó-cégcsoporton belül, tudniillik három gazdasági egységre osztódtunk, hogy a gazdasági mozgások átláthatóbbá váljanak. Önálló életre kelt a Szabó Csillag Bt. oktatási és fejlesztési betéti társaság; amely szakoktatással segíti az asztalos-utánpótlást. Mivel akkreditált tanműhellyel rendelkezünk, faipari technikusi üzemvizsgámnak köszönhetően a megyén belüli szakmunkásvizsgáztatás is itt történik. Ennek színhelye az Örkényi út végén lévő ipari parkunk, ahol még pipadohány-importálást is végzünk. Ugyanitt működik a több mint 30 embert foglalkoztató Szabó Logisztik Kft.-nk. Ez az elnevezés tulajdonképpen olyan feldolgozóüzemet takar, ahol a farönkből deszka, fűrészáru, láda, raklap, különböző csomagolóanyagok készülnek, de bútorgyártásra is van lehetőség faüzemünkben. A minőségi kiszolgáláshoz tartozik az is, hogy hőkezelési eljárásokkal (szárítókamrában) kiöljük a baktériumokat a faanyagból. Ez ugyanis Európán kívüli tagállamokban kötelező előírás. Saját áruink logisztikáját, szállítását végezzük.
A Pipagyár természetesen tovább végzi a tevékenységét a Kecskeméti út 19. szám alatti üzemegységünkben. Jelenleg 6 főt foglalkoztatunk itt.
- Ennek a mini műhelynek a híre mégis országhatáron túl is elterjedt. Az Önök cége mindenképpen országos hírű, hiszen - ha jól tudom - pipagyártás Magyarországon kizárólag itt történik.
Annyit pontosítanék, hogy az országban van 4-5 olyan kézműves, aki apróbb pipák kifaragásával, előállításával foglalkozik, de csupán hobbi szinten. Debrecenben készültek régen cseréppipák, de sajnálatos módon ez a mesterség kihalt, bár egy ideig még Kaposvár, Herend megpróbálta életben tartani. Budapesten egy helyen készítenek még agyagpipákat, de ezeket nem lehet rendeltetésszerűen használni, kizárólag reklámcélokat szolgálnak. A faesztergályozásnak Nagykőrösön nagy hagyománya van, olyan mestereket kell itt megemlítenünk, mint Papp László, Villám László, Szabó Balázs, Szathmáry Imre. Ez utóbbi két név a szakma egyik ága, a pipakészítés specialistájaként vált híressé. A kizárólag kézi munkával készülő pipa előállításához nagy kézügyesség és fantázia kellett. Később persze már gépesítették ezt a folyamatot, célszerszámokkal, marógépekkel segítették a gazdaságosságot és a termelékenységet, valamint a szériagyártást.
- Említsen néhány érdekességet a pipagyártás folyamatából!
Magyarországon nagy hagyománya van a pipázásnak. Elég korán elkezdték Olaszországból importálni a gyökereket, amiből a gyökérpipák készültek. Rózsagyökérnek mondják a magyarok, de valójában egy Erica nevű cserje sütőtök nagyságú gyökerét darabolják apróbb kockákra, ez képezi az alapanyagot. Meleg éghajlati viszonyok között terem meg ez a növény, így hát Olaszországon kívül Portugália, Spanyolország, Görögország a hazája. Ez persze a drágább alapanyag miatt többe került, mint a gyümölcsfából készült fapipa, és ez még ma is így van. Egy fapipa ma kb. 700 forint, míg egy Bruyer pipa ára 2 ezer forinttól 50 ezerig terjedhet, egyedi igényektől függően. A szériában készültek persze olcsóbbak. Amíg Debrecenben működött a dohánygyárunk, a pipagyártásra is nagyobb fejlesztési pénzek jutottak.
- Bár a pipázásnak leginkább férfiak hódolnak, a készítésében inkább nők vesznek részt.
Ez azért van, mert a pipagyártásban sok az ismétlődő folyamat. Nyugodtságra, szeretetre, alkotási vágyra van szükség hozzá. Ezt nem lehet betanítani, de képezni igen. Persze a munkatársaim a technológiai folyamatokat teljes egészében nem látják át, ez szakmai titok, csak egy-egy munkafázist ismernek. A folyamat egyharmadában gépek végzik el a forma kialakítását, majd ezt követi a csiszolás, pácolás, amelynek során egyedivé válnak a darabok.
- Mit jelent az Ön esetében a hagyományőrzés? Milyen szakmai fogásokat kell őriznie?
Például a pácolás, lakkozás, politúrozás technikájában, a szerszámaink elkészítésében, a fazonkés köszörülésében, a fordulat kialakításában kitapasztalt ismereteinket.
- Önök nem csak saját gyártású pipákat forgalmaznak, hanem import pipákat is. Miért?
A kiskereskedő számára nagyobb így a választék. Meg aztán nekünk is fontos, hiszen így állandóan képben vagyunk, figyelemmel tudjuk kísérni, hogy milyen az új fazon Dániában, Németországban, Franciaországban, Hollandiában. Ha valami hiányzik erről a palettáról, én megpróbálom megtervezni, hétvégén a Jókai utca 8. szám alatti műhelyben szoktam kikísérletezni. Édesanyám és a lányok aztán meózzák.
- Régen természetes volt Magyarországon, hogy mindenki pipázott, még a legszegényebb emberek is. A pipázásnak mára kialakult a kultúrája. Miben nyilvánul ez meg?
Ma már a pipázók száma nagyjából változatlan, csupán a tagok cserélődnek. Magyarországon működik egy pipaszövetség és kilenc pipaklub, de a magányos pipázók száma is jelentős. Előfordul, hogy kap valaki egy pipát, mert férfias ajándéknak tartják, de sohasem használja. Ám az még gyakoribb, hogy ez az első pipa egész pipatóriummá fejlődik egy idő után. Mi ilyeneket is gyártunk, kívánság szerinti méretben, anyagban, feliratozással. S hogy miért kell egy embernek több pipa? Egyrészt azért, mert a különböző dohánymárkákat nem lehet ugyanabból a pipából élvezni, hiszen átveszi az aromát a faanyag. Vagy például ha valaki éghető anyaggal dolgozik, és közben pipázgat, azt csak kupakos pipával teheti. Ezek nagyon dekoratívak, de ma már kevesen használják, nem úgy, mint régen, amikor minden parasztembernek ez lógott a szájában. Vízipipát is gyártunk, de nem jellemző a mi kultúránkra. A vízzel hűtött erős füst más aromát kap. Külön dohány is van hozzá. Ez például egy almadohány, amelynek csak 20%-a dohány, a többi gyümölccsel aromásított anyag. De méret szempontjából is vannak különbségek. Most nem divat a nagy pipa. Újabban már a nők is pipáznak, Németországból indult ki ez a divat, és egész Európában kezd terjedni. Az ő pipájuk kecsesebb, kisebb, különlegesebb. A pipaméret kiválasztásában figyelembe kell venni a használója testfelépítését is: egy magas, testes emberhez nagyobb méretű pipa illik, az alacsonyaknál ez humorosan hatna. De egy-egy pipázó filmsztár is tud divatot teremteni.
- A sok siker közül melyek a legjelentősebbek?
Az Európai Pipaszövetség tagjaként sok tapasztalatra tettem szert, sikereink jelentős része is innen származik. 1992-ben még egyéni vállalkozóként Arany Alfréd-díjat nyertem, ezután rátettük a pipára a magyar és a városi címer mellé ezt is logóként. De a Volvo és a Volkswagen logója is felkerült a pipáinkra, sőt nagy sláger volt Olaszországban a Zwack unicumos pipánk - fekete unicumos dobozban Zwack Péter aláírásával, nemzetiszín szalaggal átkötve. Ennek a sikernek a következtében 1993-ban, a gyár privatizálása után, az Európai Pipaszövetség tagjává választottak. 1998-tól a Magyar Pipaszövetség tagja lettem, jelenleg alelnöke vagyok. A különböző nemzetközi bemutatókon, versenyeken sok hasznos tapasztalatra teszek szert. Kíváncsian várom most is a 2009. október 11-én Debrecenben megrendezésre kerülő Lassúsági Pipaszívó Világbajnokságot: vajon sikerül-e megdönteni a jelenleg csúcstartó olasz teljesítményét. (Egyszer meggyújtva 3g dohányt 3 óra 14 perc és 10 másodperc alatt szívott el.) Magyarország eddig kétszer volt világbajnok, hátha most is sikerül.
- Sok híres embert említhetnénk, akik szenvedélyes pipások voltak, Nagykőrösön persze Arany János pipája a legnevezetesebb, amely sajnos eltűnt a múzeumból. Nem gondoltak még arra, hogy ezt a pipát rekonstruálják? Vagy ha ez nehézkes, legalább rá emlékeztető emléktárgyként kifaragni egy pipát, amit ajándékba is megvásárolhatnak az ide látogatók.
De igen, éppen most tervezzük ennek gyártását.
- További sikereket kívánunk.
Dr. Erdélyi Erzsébet
