 |
A VIRÁGOS TÉRSÉGÜNKÉRT PROJEKT KIADVÁNYA INGYENESEN MEGRENDELHETŐ: E-mail: info@countrytours.hu Tel.: +36 53 / 350-790 www.countrytours.hu |
;) |
) |
) |
Varga Péter villanyszerelő mestert szinte mindenki ismeri a városban. Nem csupán életkora miatt, és nem csak kis elektronikai műhelye okán, amelyben minden megtalálható. Közkedveltté teszi barátságos, kedves és segítőkész egyénisége, a gyerekek iránti türelme, amiért tőlük a „Peti bácsi" megszólítást érdemelte ki. „A lehetetlent megoldjuk, a csodára várni kell" - hirdeti egy tábla műhelye falán. Bár évek óta nyugdíjas, ma is aktív javító tevékenységgel szolgálja a város lakosságát. 2002 óta az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület nagykőrösi szervezetének elnöke. Megbízatása arról árulkodik, hogy az idősebb generáció előtt is tekintélynek örvend. Hosszú és kalandokban bővelkedő életút áll mögötte: gyermekkori hányattatások, korai önállósodási kényszer, sorkatonai szolgálat az 1956-os események idején, Mindszenthy hercegprímás kiszabadításában való részvétel, aminek egyenes következménye a Nyugatra történő disszidálás. Öt év után egy szép kislány hívó szavára mégis csak hazatért Kanadából, vállalva az esetleges bebörtönzést is. Valikával azóta együtt élnek, mintaházasságban. Az 56-os Szövetségtől 2004-ben vitézi és lovagi címet kapott. De van még valami, amire legalább olyan büszke, és ami talán minden harangszónál eszébe villan, ez pedig nem más, mint a címben elrejtett téma (Hemingway után szabadon).
- Hogy is szól ez a történet?
- 1975-ben Pap László református lelkész keresett meg azzal, hogy a református templom harangját tökéletesíteni kellene. Egy Kellermann nevű villanyszerelő ugyanis egy láncos-motoros megoldással előzőleg már valamennyire modernizálta a harangozást. Nem volt ez egészen tökéletes, mert gyakran elszakadt a lánc, és ilyenkor nekem kellett kijavítani. Némi töprengés után - kanadai tanulmányaimra és tapasztalataimra támaszkodva - elvállaltam, hogy rendbe teszem ezt a dolgot egy mágneses megoldással. Megállapodtunk, hogy elkészítem ezt a rendszert, és egy hónap próbaidő után kell csak kifizetni, természetesen csak akkor, ha jól működik. Ha nem válik be, nem jár érte fizetség. Így megalkudtunk. Többször is nekiláttam, éjszakákon át rajzoltam, számoltam, sokat kísérleteztem, de végül is sikerült úgy összehozni a rendszert, hogy még ma is hibátlanul működik. Rögtön kaptam a másik két harang automatizálására is megbízást. A 18 mázsás nagyharang mágneseit hárman alig bírtuk felvinni a toronyba. Később tovább modernizáltam: programozhatóvá tettem, így már előre be lehet állítani, hogy mikor szóljon a harang, oda se kell menni senkinek. Ezután a katolikus templom nagyharangja következett, erre Fila Béla plébánossága idején került sor, a kisharangra pedig 1991-ben. Hamar elterjedt aztán a hír, és annyi megrendelést kaptam, hogy alig győztem teljesíteni. Szentesen, Csányon, Székkutason, Fülöpszálláson, Móriczgáton, Gyálon, Kocséron, Cegléden kaptam megrendeléseket. Később aztán már mások is lekoppintották a találmányomat.
- Célszerű lett volna ezt szabadalomként levédetni.
- Hát igen, de valahogy nem gondoltam rá. Pedig nagyon nagy munka volt egy-egy ilyen gépi harangozást jól megtervezni, kivitelezni, ugyanis a kézi harangozásnál egészen másképp működik a dolog. Be kellett vonni ebbe a munkába lakatost, harangöntőt, hogy megfelelő legyen a csapágyazás, olyan tömegsúly-megosztás érvényesüljön, hogy a mágnes meg tudja egyenletesen és könnyen mozgatni. Szegeden a Gombos nevű harangöntő volt a partnerem, a csapágyazást pedig Berente Tóni bácsira lehetett bízni nyugodt lélekkel, mert ő mindent meg tudott oldani. Különben neki is volt egy találmánya: csapágyazás helyett csúszósínbe helyezte a harang tengelyét, ez könnyebb mozgást tudott biztosítani, soha el nem kopik, olaj sem kell bele. A kézi húzáshoz viszonyítva meg kellett változtatni a harang központi függesztését, de még így is ólomdarabokat raktunk a harang tetejére, hogy működés közben át ne forduljon. Az ólom beszerzése sem volt könnyű.
A műszaki technikai rész megtervezése minden esetben nagy körültekintést igényelt. Fel kellett térképezni, hogy a harang milyen nehéz, hányat mozdul másodpercenként vagy percenként, milyen lassan, és ehhez milyen erejű mágnesre van szükség, abba milyen lágyvas dugattyú kell. Bejártam a haszonvas telepeket, vittem a lakatost, hogy megtaláljuk a megfelelő anyagot. A parasztszekerek tengelye lágyvasból készült, így ennek viszonylag könnyű volt a beszerzése. Horváth Laci bácsi, aki nagyszerű esztergályos volt, készítette az orsókat, erre jöttek a tekercsek. Végül szükség volt még fém burkolatra, hogy a mágneses erővonalak ne menjenek széjjel. A dugattyú a harang húzórúdjára van felfüggesztve. Az egyenáramot is biztosítani kell hozzá, tehát meglehetősen összetett feladat volt ez.
- Néhány álmatlan éjszaka azért meghozta a megoldást.
- Sok töprengés árán sikerült a tökéletes működést elérni. A mérleg elvét vettem alapul. Egyetlen mágnest vezérel egy higanykapcsoló, amely a harangrúd végén van. Ha ez a kapcsoló vízszintes helyzetben van, rövidre zárja a higanyt, és a mágnes áramot kap; ekkor elhúzza a harangot. Ilyenkor a mágnes már nem működik, de amikor ismét visszaér a harang a lengésből, ismét meghúzza azt. Eleinte csak kicsiket húz, majd egyre nagyobbakat, és amikor eléri az ütés idejét, szinte benne marad az ütemben, mert a harang maga segít a mágnesnek, hogy könnyebb legyen húzni. A leállítást egy automatika végzi az áram kikapcsolásával. Az egyik református lap közölt egyszer egy fotót, amint éppen szerelem a harangot, de más publicitást nem kapott ez a tevékenységem.
- Melyik harang adta fel leginkább a leckét?
- A ceglédi református templom 54 mázsás harangja nem volt könnyű eset. Akkora mágnes készült hozzá, mint egy asztallap, ráadásul két mágnest is fel kellett szerelnünk, a kettőt össze kellett hangolni, nehogy egyszerre húzzanak. De emlékszem a csányi harangszerelésre is. Karácsony előtt két héttel kaptam a megbízást, azzal a feltétellel, hogy karácsonyra szólni kell a harangoknak. Nagyon hideg volt ott fenn a toronyban, ennek ellenére sikerült elkészülni a munkával. Összességében csaknem 20 harang őrzi az országban az én „harangozóságom" emlékét.
- Köszönöm ezt az izgalmas beszélgetést. Ezt tudva eggyel több okuk lehet a nagykőrösi embereknek, hogy egy kicsivel büszkébbek lehessenek szűkebb pátriájukra és a benne élőkre.
Dr. Erdélyi Erzsébet
