Virágos térség: Nagykőrös, Kocsér, Nyársapát, törtel, Csemő, Jászkarajenő...
Nagykőrösi riportok
Arany János emlékek Nagykőrösön
Virágos térség

A VIRÁGOS TÉRSÉGÜNKÉRT PROJEKT
KIADVÁNYA INGYENESEN MEGRENDELHETŐ:

E-mail: info@countrytours.hu
Tel.: +36 53 / 350-790

www.countrytours.hu

 

 

Velényi András - fazekas

Velényi András - fazekas

A Miska-kancsóktól a görög amforákig

Beszélgetés Velényi András fazekassal

- A ma űzött ritka mesterségek közé tartozik a fazekasság is. Nagykőrösön egyetlen ember képviseli ezt a szép szakmát: a 23 éves Velényi András. Lakóhelyén, egy Pöcök-dűlői tanyán tett látogatásunk alkalmával meggyőződhettünk arról, hogy nem pusztán hobbi szinten hajtja a korongot, fűti a kemencéit, készíti szebbnél szebb tárgyait. Ez a szakma nagy beruházást igényel, általában több generáción keresztül épül ki egy komplett műhely. Így van ez Velényiéknél is?
- Egyáltalán nem, hiszen nagyapám tanár volt, édesapám műszaki ember, felmenőim között véletlenül sem akadt fazekas. Hogy én mégis az lettem, 2000-ben, az általános iskola befejezése után a jakabszállási nyári táborban dőlt el, ahová Karsayné Margitka néni révén kerültem. Ott ismerkedtem meg Kovács László kalocsai fazekas mesterrel, aki látott bennem fantáziát, így indultam el Mezőtúrra szakmát tanulni.
- Hányan választották a fazekasságot, és az iskola befejeztével hányan kezdtek el a szakmában dolgozni?
- Heten voltunk az évfolyamon, de csak én tudtam elindulni a pályán, hiszen óriási anyagi befektetés kell az induláshoz. Én szülői segítséggel meg tudtam tenni az első lépéseket, de a többieknek nem volt ilyen lehetőségük.
- Három termetes kemencét is látok itt, az egyiket épp működés közben. 1000 fok körül jár a kijelző. Ez hagyományos vagy elektromos működtetésű? Minden eszköze megvan a munkához?
- Három kemencém van: egy hagyományos, egy elektromos és egy átépítésre váró, ez amit most látunk, hagyományos fatüzelésű. Mindenféle alapanyag a rendelkezésemre áll. Elektromos és lábkorongon egyaránt dolgozom. Van olyan díszítő technika, amit csak lábkoronggal lehet elvégezni. Lábkorongon dolgozni elég fárasztó tevékenység, főként, ha sok a munka.
- Milyen darabok készülnek ebben a kiválóan felszerelt műhelyben?
- Elsősorban népművészeti tárgyak, például a tradicionális Miska-kancsó, butéliák, különböző vázák. De néhány használati eszközt is készítek, amit a vásárokon értékesítek. Ilyen például a csirkeitató, de népszerűek a kaspók is.
- A különböző díszítő eljárások közül melyik a legkedvesebb?
- Nekem a görög vázák stílusa tetszik legjobban, de egyelőre mezőtúri mázas kerámiát és terrakotta edényeket készítek. Badár Balázs mezőtúri fazekas díszítő motívumait, stílusát tekintem előképnek. Egyik kedvencem a raku technika, bár még nincsenek meg hozzá a feltételeim .A raku japán eredetű szó. Jelentése: egyszerűség, öröm, élvezet, „a ráérő idő élvezete". Ma már ennél a XVI. századi japán technikánál a zsengélés után nem a hagyományos mázakkal vonják be a tárgyakat, hanem oxidokkal dolgoznak. (Réz, mangán, stb.) Magas hőfokon 1000 oC körül égetnek és fehéren izzó állapotban méteres vasfogóval szedik ki a tárgyakat a szabadtéri raku kemencéből, és azonnal fűrészporral összekevert homokba helyezik, betakarják, azaz elvonják az oxigén. Így redukálódnak, alakulnak ki a különleges színek, az archaikus jelleg. A fekete kerámia készítését is szeretném majd később bevezetni. Kovács Lászlótól már megtanultam a készítés menetét, a gyakorlat azonban még hiányzik hozzá.
- Az agyagot honnan lehet beszerezni, hiszen Nagykőrösön nincs lelőhelye?
- Én Pécsről hozom, azért szeretem, mert könnyű vele dolgozni. A mezőtúri agyag például a Kárpát-medence legjobb agyaga volt, de már nem lehet hozzájutni.
- A hagyományok között szerepel az úgynevezett „vászon köcsög" típus is. Soha nem értettem, hogy egy cserépedényt miért hívnak így?
- Ennek az az oka, hogy olyan vékonyra korongozták, mintha vászonból lenne. Pillekönnyű, mázatlan vagy csak kívülről díszített edények ezek. Persze rendkívül jó minőségű agyag kellett hozzá. A csalikancsók elkészítése is komoly szakértelmet és tudást igényel. Egyszerűbb változatukkal már én is megbirkózom. A Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesület tagjaként szakmailag tovább tudok lépni, a nyári táborokban lehetőség nyílik tapasztalatokat, barátokat szerezni.
- Mi a legnehezebb ebben a szakmában?

- Az értékesítés. A vásárokban egyre inkább megtapasztalom, hogy az embereknek hiába tetszenek a munkáim, kevesen engedhetik meg maguknak a vásárlást. A kézimunkát pedig a világon mindenhol meg kell fizetni. Így is alig marad rajtuk valami kevés haszon.
- A polcokon sorakozó változatos alakú és kivitelezésű cseréptárgyakat szemlélve egyre inkább erősödik bennünk a gyanú, hogy ezek nem csupán egy fiatal fazekas ügyes kezemunkái, hanem egy saját arcát kereső fiatal mester ígéretével is kecsegtető darabok.

Dr. Erdélyi Erzsébet

 

KÉPGALÉRIÁINK


Teljes képgaléria megtekintése »
készítette
GlobalWeb Design Studio